Minden macska vadászik, és módszereik sem sokban különböznek egymástól: magányos ragadozók, akik áldozatukat becserkészik, majd hirtelen lerohanják. Nem meglepő hát, ha főbb anatómiai jellegzetességeik is erre a feladatra teszik őket a legalkalmasabbá.

A macska teste. A macska törzse egy megfeszített íjhoz hasonló. A hát és a has izmai biztosítják a test rugószerű összehúzásához és elernyesztéséhez szükséges feszítőerőt, amelynek a macska gyorsaságát és erejét köszönheti. A macska csontváza körülbelül 250 csontból áll. (Ha megtanuljuk a nagyobb csontok nevét, jobban értjük majd az állatorvos által felállított diagnózist.) Ez az oka annak, hogy a macska bármilyen irányba képes elrugaszkodni és rendkívül hajlékony. Az állat testét tartó gerincoszlop komplex alkotóelemei ruganyos mozgást tesznek lehetővé. Erőteljes végtagjai révén lendületes ugrásokra képes. Ha macskánk egészséges, mozgása könnyed. Ha nem ilyen, akkor vigyük el az állatorvoshoz.

Különleges fogazat. A macskák fogazata igen jellegzetes. Kevesebb foguk van, mint más ragadozóknak, de azok kiválóan szolgálják ragadozó életmódjukat. A szájüreg mindkét oldalában jellemzően 15-15 fog van: három felső és három alsó metszőfog, egy alsó és egy felső szemfog, három felső és két alsó előzápfog, valamint egy felső és egy alsó zápfog. Néhány esetben a legelső előzápfog nagyon kicsi, vagy teljesen hiányzik. A macska metszőfogai teljesen átlagosak, a szemfogaik viszont igen nagyok.  A zsákmány elejtésekor ezeket a hosszú, lekerekített fogakat döfi az áldozat nyakcsigolyája köré. A legtöbb szárazföldi ragadozóhoz hasonlóan a macska leghátsó felső előzápfogait tépőfogaknak nevezzük. A tépőfogak oldalirányba metszett élei az állkapocs záródásakor egymásba csúsznak. A tépőfogak viszonylagos mérete a ragadozók étrendjétől is függ. A medvéknek például az emberéhez hasonló koronás tépőfogai vannak, melyek inkább őrlésre és nem tépésre valók. A macskák tépőfogai különösen hosszúak, így az áldozat húsának széttépésére sokkal alkalmasabbak.

Ügyes kis mancsok. A macska mancsa csontokból, inakból és ínszalagokból áll. A talpán idegvégződésekkel átszőtt, nyomásra érzékeny párnák találhatók. A macska járásakor lábujjai hegyére támaszkodik. Ezek mindegyikén görbe, ívelt karom van, melyeket bőrtasak véd. Járás közben a karmok ebbe a tasakba húzódnak vissza, ilyenkor nem kopnak. Ezért a macskáknak a karmaikat valamilyen durva felületen rendszeresen élesíteniük kell.

Rejtett fegyver
Amikor a macska pihen, karmait az összehúzott ínszalag és az ellazított izmok húsos tokjába húzza vissza. Amikor támadni készül, a karmok  kibújnak ebből a tokból, és egy szempillantás alatt félelmetes vadászfegyverré változnak.