Ha le akarjuk szoktatni macskánkat bizonyos dolgokról, először meg kell értenünk, mi az oka a viselkedésének. Néhány viselkedési probléma rendkívül könnyen orvosolható, mások nagyfokú odafigyelést igényelnek.

Karmolászás. Mivel a karmolászás természetes viselkedési forma, és a macska számára elengedhetetlen foglalatosság, mellyel karmait koptatja, a legjobb megoldás, ha felállítunk számára egy karomkoptató póznát. Úgy szoktathatjuk a használatára, ha a számára hívogató illatú szárított macskamentával bedörzsöljük. Ha valamilyen bútordarabot részesít előnyben, takarjuk le azt egy műanyag lappal vagy alumíniumfóliával, és helyezzük mellé a kaparófát, amíg át nem szokik rá.

Simogatás és harapás. Ha a macska kölyökkorában nem szokott hozzá az ember társaságához, kialakulhat benne az a hajlam, hogy megharapja vagy megkarmolja azt, aki simogatni próbálja. Az is megeshet, hogy úgy tűnik, mintha élvezné a kényeztetést, ám hirtelen minden átmenet nélkül ránk támad. Még az is megtörténhet, hogy fogait kezünkbe mélyeszti. Az ilyen macska csapdában érzi magát, ezért ne próbáljuk kézbe venni vagy magunkhoz ölelni. hagyjuk, hogy ő kezdeményezze a kapcsolatot, engedjük szabadon jönni-menni az ölünkben, amíg önszántából ott nem marad. 

Féltékenység. Ha azt tervezzük, hogy új kedvencet hozunk a házhoz, győződjünk meg róla, hogy macskánk nem féltékeny, különben vetélytársnak tekinti majd a jövevényt, és betolakodóként kezeli: vicsorít és fúj rá. A legtöbb háziállat előbb-utóbb megbarátkozik egymással. Amíg ez nem történik meg, meg kell szerveznünk, hogy ne érintkezzenek túl gyakran. Arra is legyen gondunk, hogy mindkettőjükkel elegendő időt töltsünk kettesben. Egy időben etessük őket, de külön tálból, és a jövevényt zárjuk ketrecbe. Az étel eltereli a figyelmüket, így kevésbé valószínű, hogy ellenségeskedni fognak.

Felségjelek. A macskák láthatóan tisztában vannak egy bizonyos területhez való jogukkal. Nem kell, hogy ez nagy terület legyen, ám muszáj egyértelművé tenniük, hogy az az övék. A macska négyféleképpen tudja ezt jelezni: területének határain vizeletet spriccel szét; belekarmol a kerítéspóznákba; feje oldalát a falakhoz, sarkokhoz dörgöli, ezzel bőrének faggyúmirigyeiből illatanyagot dörzsöl rájuk; vagy temetetlenül hagyja ürülékét, ezzel mutatva, hogy ott járt. Ezek a jelzések ösztönösek, ám mivel a vizelet és ürülék szaga kellemetlen, a területjelzés problémát okozhat, főleg, ha lakáson belül történik, különösen olyan háztartásban, ahol több macska is van. A macska számára lényeges, hogy a jelöléseket folyamatosan frissítse, ezzel jelezve, hogy mikor ellenőzizte utoljára a területet. Ha a macska a toalettedényen kívülre piszkít, az annak a jele is lehet, hogy nem érzi jól magát, esetleg székrekedése van, vagy csak egyszerűen nem szereti a tálcájában lévő alom fajtáját.

Leszoktatás. Ha rájöttünk, miért piszkít a macska a házon belülre, próbáljuk megoldani a problémát. Hogy elűzzük a szagokat, alaposan takarítsuk ki a kérdéses területet. Ha a szag megszűnt, a felületet takarjuk le műanyag lapokkal vagy alumíniumfóliával. Néhány hétig etessük a macskát ezen a helyen: a macska sosem piszíkt oda, ahol eszik.