1) Amikor a kutya ül vagy fekszik, mutassuk neki a tenyerünket úgy, hogy az ujjaink felfelé állnak. Mondjuk ki a "maradj" vezényszót, és mosolyogva lépjünk hátra egy lépést. Utána lépjünk azonnal vissza, dícsérjük meg a kutyát, és adjuk oda a jutalmat.
2) Ismételjük meg ugyanezt, de most két lépéssel menjünk hátrébb. Így növeljük lassanként a kutyától mért távolságunkat, valamint az időt, ameddig ott kell maradnia. Rátehetjük esetleg a pórázát, és finoman meghúzhatjuk, miközben azt mondjuk neki, hogy "maradj". Hamarosan pontosan meg fogja érteni, hogy mit kívánunk tőle. Fokozatosan vezessünk be egyre több zavaró tényezőt, például háttérzajokat, és kérjünk meg másokat is, hogy mozogjanak körülötte. |